Őrök sarjai

Köztudott, hogy Burgenlandban Alsóőr (Unterwart) a magyar kisebbség legnagyobb bázisa, ám az már kevésbé, hogy Őrsziget (Siegt in der Wart) az a település, ahol egy 2001-es felmérés szerint a lakosok több mint hetven százaléka magyarnak vallotta magát.

 

2007. március. 14. szerda Vas Népe, Szerző: Angyal László

 

Felsőőr (Oberwart) és Szombathely között naponta magyar autók százai jönnek-mennek, én is arrafelé autózom. A kisváros előtt egy kilométerre tábla mutatja: itt kell letérni a főútról Őrszigetre. Két kanyar és ötszáz méter után egy másik világba csöppenek: a rohanó világ zajától távoli, aprócska falu ezen a hétköznap délutánon is békés arcát mutatja. A falu határában zöld ruhás, vadászféle férfi kutyájával baktat a földúton. A község központját csobogó patak szeli ketté. A túlparton két templom is áll. Közöttük ház, a postaláda felirata szerint itt lakik Gustav Kollmann. A kapuról vicsorgó eb stilizált képe néz vissza rám. Így kell némi bátorság, hogy - mivel csengő nincs - a nyitott kapun át belépjek az udvarra. Az ajtón kis sárga cetli, magyar fordításban azt írták rá: Hátul az udvarban vagyok. Gusti.

A beígért házőrző sehol. Beljebb megyek, rátalálok a ház urára. Magyarul üdvözlöm, ugyanígy válaszol. Kicsit sem lepődik meg, a magyar szó megszokott errefelé. Guszti lapunk állandó olvasója. Ismerősök rendszeresen meghozzák az újságot, én is megveszem, ha átmegyek. Amúgy már nem járunk gyakran Szombathelyre, mert nem éri meg semmit vásárolni.

Foglalkozását tekintve festő, és magyar, ezért nem szorul magyarázatra, miért festette éppen piros-fehér-zöld színűre baltáját, amivel éppen fát hasogat. Amúgy azért pingálta ki a baltákat, mert az erdőben állandóan eltűnt az avarban a barna nyelű szerszám. Minderről már a nyári lakban mesél, ahol testvériesen megférnek egymás mellett a magyar és német nyelvű feliratok. Guszti megmagyarázza azt is, miért a Kollmann név, miközben magyar ősökkel büszkélkedhet. A dédapám volt Kollmann, aki Felsőpulya környékéről költözött Kőszegre, majd a nagyapám ide nősült Őrszigetre.

A kétnyelvűség bizonyítékául szolgálnak a falidíszek: áldások, imádságok felerészben német, felerészben magyar nyelven íródtak. Guszti szerint Őrszigeten az idősek közül sokan alig tudtak németül. Ellentétben a mai fiatalokkal, akik viszont a magyar nyelvvel nem nagyon boldogulnak.

Ennek okát keressük Imrek Lajossal, a falu elöljárójával. A lemenő nap fénye mellett, az udvaron beszélgetünk az idős emberrel, aki a 296 lelket számláló faluban ismer mindenkit, ezért hihetőnek tartja azt a 2001-es adatot, mely szerint az őrszigetiek több mint hetven százaléka vallja magát magyarnak.

Ősi település a miénk: elődeink a honfoglalás után határőri megbízással kerültek ide. De az őrök a hadjáratok során nagyon megfogyatkoztak, ezért Károly Róbert Felsőőri Miklóst megbízta az újjászervezésükkel. Ekkor szedték össze négy faluban - Alsóőr, Felsőőr, Őrsziget, Jobbágyi (Jabing) - az új őröket. De más a történelem, és más a valóság. Sajnos a helyi óvodát be kellett zárni, mert két éve egyetlen gyermek sem született. Az iskolát is veszély fenyegeti, összesen tíz diákunk van. Ha nem lenne kisebbségi iskola, már ezt is bezárhattuk volna. Két gyermeket mindennap magyarból hoznak ide, velük együtt vagyunk tízen.

Az elöljáró a saját családján tapasztalja, hogyan asszimilálódik a magyarság. Vőm nem tud magyarul, a két gyermek közül az egyik, amíg óvodába nem ment, jól beszélt magyarul. A feleségem ragaszkodik hozzá, hogy ha itt vannak, magyarul beszéljünk. A másik gyermeket viszont hiába kérdezzük magyarul, németül válaszol.

Amikor arról érdeklődöm, járnak-e ide magyarországi magyarok, a helyi focicsapatot emlegeti az elöljáró.

Annak idején Kulcsár Ferenccel magasabb osztályban voltunk, de játszott itt Görög István is. Tavaly három sárvári focistával bajnokok lettünk, örömükben megfürödtek a fiúk a patakban. Rajtuk kívül feltűnik más magyar rendszámú autó is, innen sejthető, hogy járnak ide napszámosok is.

A falu központjában plakátot pillantok meg: a felsőőriek két héten belül négyszer tartanak a faluban felolvasóestet: egy Zilahy Lajos-darabot adnak elő. A hirdetőtábla mellett magyar rendszámú Toyota parkol. Megtalálom az autó gazdáját is, az egyik udvarban a kezeslábasba öltözött, kertészkedő fiatalember láthatóan zavarba jön, amikor arról kérdem, mit csinál itt. Munkaadójával pár szót vált németül, majd tüntetőleg elfordul, lezárva ezzel a további diskurzust.

Az evangélikus templomban havonta háromszor magyarul, egyszer németül tart istentiszteletet Mesmer Ottó lelkész. A tisztelendő és családja 1992-ben költözött ide, felesége, Enikő nem sokkal később tánccsoportot szervezett Őrszigeten. A lelkész nincs idehaza, a paplak udvarán a feleség eleveníti fel a közelmúltat. Enikő Erdélyből hozta magával a tánc szeretetét. A lelkes lányokból, és a négy, később hat fiúból álló csoport azóta is lelkesen működik.

A lelkész két fia a felsőőri kéttannyelvű gimnáziumba jár. Miközben velük beszélgetünk, Lizi, a német juhász lábunknál sündörög. Nem hagyható ki a kérdés: milyen nyelven lehet parancsolni neki?

Mindegy, hogyan mondjuk: ülj, vagy sitzen, mert Lizi is kétnyelvű , válaszolnak nevetve.