Őrvidéki szél

 

Hazátlan (Őrvidéki) Magyarok Honlapja

Néprajz

Először az egyes néprazi amatőr és hivatásos gyűjtőket ill. kutatókat, majd a néprajzi múzeumokat ill. gyűjteményeket tekintjük át. Számos néprajzkutató foglalkozott a régió sajátosságaival, a magyarságot illetően azonban főleg Mohl Adolf, a nyugat-magyarországi mondák gyűjtője, Schwartz Elemér, Albert Riedel ill. Leopold Schmidt, a regionális népszokások feljegyzői és elsősorban Gaál Károly bécsi egyetemi tanár említendő. Utóbbi volt az, aki egy jó évtized alatt, sok nehézséggel küszködve, Burgenlandot néprajzi feldolgozás szempontjából Ausztriának szinte mintatartományává tette. Első nagyobb publikációjában az alsóőri magyar fonóénekeket, ezt követően a magyar és horvát népmeséket, a földművelés eszközeit, azután a hajdani Vasfarkasfalva (Wolfau) mintaszerű néprajzi monográfiáját, melyet a német nyelvterületen szinte módszertani mintának tekintenek (wolfau-i módszerről beszélnek), dolgozta föl és adta közre. Ugyancsak Gaál az ún. Etnographia Pannonica, vagyis Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia és Szlovákia néprajzosai munkaközösségének és konferenciáinak életre hívója. Továbbá dr. Peterey említendő. Ő nemcsak a néprajzi vonatkozású rádióadásoknak volt szorgos mozgatója, hanem kérdőíves gyűjtéseket végzett, főként a népszokások területén, majd ezt könyvben is publikálta. Peterey hívta össze a még említésre kerülő nagymartoni néprajzi tanácskozást ill. munkaközösséget is. Franz Simon gimnáziumi rajztanár évtizedekig pontos felméréseket és rajzokat készített Dél-Burgenland népi építkezéseiről és több kötetben közzé is adta. Magyarország területén is folytatott felvételező munkát. Érdekes kutatómunkát végzett az Egyesült Államokból jött Sozan Mihály "kulturantropológus" és felesége, majd Gaál Zsuzsa, szintén amerikai magyar antropológus, akik egy évig Alsó- ill. Felsőőrött gyűjtöttek. Ismételten jártak és gyűjtöttek itt: Csoma Zsigmond és Lukács László, valamint Ács Zoltán, Madar Ilona, Tátray Zsuzsa, Nagy Ilona. Évtizedek óta tanulmányoz és dolgoz fel "nyugat-magyarországi" témákat Herényi István is. Megemlítendő továbbá a felsőőri születésű Imre Samu, a magyar nyelvjárások felsőőri születésű kutatója, aki elhozta az egész budapesti nyelvészeti tanszéket és gyűjtött a burgenlandi Őrségben. Magyar népdalt gyűjtöttek itt, többek között a század elején Németh Sámuel, a felsőlövői evangélikus gimnázium utolsó magyar igazgatója, aki később Sopronban az egyetemen tanított, az ötvenes években Kertész Gyula, Tölly Ernő (aki ebben az ügyben Kodállyal is levelezett), majd Gaál Károly, Volly István és Békefi Antal és főleg Barsi Ernő győri főiskolai tanár, aki több kötetben publikálta gyűjtését.

 

Kismartonban van Burgenland tartományi múzeuma, tulajdonképpen Wolf Sándor kis kastélya, aki az Esterházyak bankárja és borkereskedője volt, egyben magyar írók támogatója. Pincéjében Európa egyik legnagyobb bormúzeuma található. A történelmi anyag mellett itt helyezték el a jelentős néprajzi gyűjteményt is. Felsőpulyán az önkéntes, nem hivatásos, szórakozásból alkotó művészeket gyűjtötték össze: festők, iparművészek, cserepesek, fa-, kő- és csontfaragók ismételten tartottak már műveikből kiállítást, köztük a felsőpulyai Maurer Rezső fa- és csontfaragó ill. égető, valamint a szintén pulyai vasműves Lex család tagjai is. Felsőlövő helyi múzeuma (Heimathaus) rendelkezik a leggazdagabb zárt népi anyaggal, mintegy 2400 darabbal. Ez teljes mértékben a már említett Simon Ferenc (Franz Simon) érdeme. Ugyancsak szép anyagot gyűjtött össze Felsőőrött Tóth Lajos nyugalmazott iskolaigazgató. Alsóőrött viszont dr. Seper Károly és társa, Szabó Ernő szorgoskodása folytán, a Burgenlandi Tartományi Kormány hathatós támogatásával, egy szép árkádos és egy mellette lévő egyszerűbb házat sikerült a helyi múzeum és a népi gyűjtemény számára biztosítani. Szabó Ernő szorgoskodása révén olyan különlegességeket is őriznek, mint az Erdődy grófi család díszes hintója és szánja. A falumúzeum neve: Alsóőri Otthon. Ők adták ki az Őrségi Falinaptárat is (Dr. Seper halála óta a Bécsi Központi Szövetség), míg a Szigeti kis Kalendáriumot a Bécsben és Szigeten élő Kovách Aladár és az őriszigeti Pulay József szerkesztette. A legkisebb magyar faluban, Őriszigeten Pathy Ernő kereskedő gyűjtött össze egy egész múzeumra való néprajzi anyagot háza számos helyiségében. Szenteleken (Stegersbach) a volt Batthyány vadászkastélyban nyert elhelyezést Dél-Burgenland helytörténeti múzeuma. Gazdag az őstörténeti és néprajzi anyaga. Ott található pl. a burgenlandi népviseletek színes gyűjteményének egy része. 1974-ben alakult meg Nagymartonban a Néprajzosok Burgenlandi Munkaközössége (Burgenländische Arbeitsgemeinschaft für Volkskunde). Célja a néprajzi munka koordinálása és elősegítése ill. szakértői tanácsadás. (Ez azonban alig működött.)

 

A következőkben az Őrség jellegzetes néprajzi sajátosságait tárgyaljuk tárgyi és szellemi néprajzi elosztásban.

 

1. Tárgyi néprajzi jellemzők

 

Települési forma

 

Az Őrségre az ún. szeres települések voltak jellemzőek. Azonos nagycsaládba tartozók házai ill. gazdaságai szorosabb egységeket alkottak. Ezek a „szerek” nevüket is az egyes családok után kapták (pl. Farkas-szer, Szabó-szer stb.). A német telepesek hatására azonban mindinkább az útmenti települési forma (Strassensiedlung) érvényesült. Szer-típusú házcsoportokkal azonban még ma is találkozhatunk. Említésre méltó továbbá az árkádos házforma, bár nem ősi, csak a 17-19. században terjedt el. Azóta szinte kizárólag ilyen házakat építettek. Még ma is látható néhány remek példány: Felsőőrött mintegy 50, Alsóőrött és Őriszigetben 15-20. Nagyon szerencsés alakulása az építési divatnak, hogy ezt a szép motívumot újra több házon alkalmazzák.

 

Ruhásláda

 

A menyasszony házasságkötéskor egy ruhákat tartalmazó ládát kapott hozományként. A láda díszítése és ezzel együtt értéke az adott család vagyoni helyzetének felelt meg. A láda a nő saját tulajdonában maradt és női ágon öröklődött. A síma ládát idővel felváltotta a fiókos változat, majd a ruhaszekrény. Gaál Károly kutató azonban még a 20. század 60-as éveiben is felfedezett több mint 150 eredeti formát. A következő kép egy gazdagabban díszített ládát mutat be.

 

Fokos

 

Az őrségi magyarok kisnemes parasztok voltak és egyéb privilégiumok mellett a fegyverviselés jogával is rendelkeztek. A fokos eredetileg egy kis kézibalta volt, és bár egyéb településeken élő kisnemesek is ismerték, kimondott őrségi karakterisztikumként értelmezhetjük. Megjegyzendő azonban, hogy ez nem nemzeti vagy nyelvi hovatartozás által determinált sajátosság, hanem kizárólag őrségi regionális vonatkozású jellegzetesség. 1848 után azonban az őrségi nemesek privilégiumait is eltörölték, ezáltal a fokos is elvesztette rendi jelentőségét. A legények jeleként azonban számos eseménynél még ma is betölti társadalmi funkcióját (pl. esküvőknél, az alsóőri „fatörzshúzásnál”, egyéb ünnepségeknél). Szokáseszközzé válva az eredetileg fémből készült fokos az első világháború óta kizárólag fából készül.

 

Húsvéti tojás

 

A húsvéti tojások festése és díszítése az Őrségben sokkal tovább maradt fenn, mint egyéb dél-burgenlandi részeken. Ma főleg Őriszigeten találkozunk ezzel a hagyománnyal. Míg a horvát településeken a karcolási technika igen kedvelt, a magyaroknál inkább a batiktechnika használatos. Ennél az eljárásnál a díszitések folyékony viasszal kerülnek a tojásokra – legelterjettebbek a szigeti geometrikus csillagornamentumok, az alsóőri virágmotívumok újabb keletűek – a tojások színezése csak ezután történik. Színük korábban leginkább piros volt, de ma már zöld, sárga és lila színezéssel is találkozunk. A viasz leszedése után a díszitéses részek fehérek maradnak. Részben használatos még egy másfajta eljárás is. Ennél először a színezés történik meg, majd a színes tojást mintázzák viasszal. Végül ecetbe rakják, ezáltal csak azok a részek maradnak színesek, amelyeket a viaszréteg megvédett az ecetsav maró hatásától.

 

Hímzés

 

A hímzett kézimunka legismertebb helyi jellegzetessége a halottas lepedő, amely az első világháborúig fehér színezésű volt. Ez a ház asszonyának tulajdonát képezte és lányágon öröklődött. Protestáns településeken, mint Őriszigeten és részben Felsőőrben is, a lepedőt a temetés után az egyháznak is ajándékozhatták. A nevezett tárgy 2,5 m hosszú és akár 2 m széles is lehetett, és általában házi vászonból készült. A következő képek néhányat ezekből mutatnak be. Ezenkívül az ún. jegykendők ismeretesek és néhány kehelyfedő is megmaradt.

 

Fejfa ill. „főtőlvalófa”

 

A fejfát, amelyet a temetés után a halott feje felől a földbe szúrták, csak a református hitközösség körében használták. A sírt addig ápolták, míg az – egyébként török eredetű – fejfa el nem korhadt.

 

Kisnemes mivoltuktól függetlenül az őrségi lakosság évszázadokig szegényen élt. A népviselet, a díszesebb kerámia és az ötvösművészet nem volt jellemző körükben. Érdekesség és a szakemberek figyelmébe ajánljuk az őriszigeti templom gyermeksírjában talált ékköves pártát és brokát ruhadarabokat.

 

2. Szellemi néprajzi sajátosságok

 

Népszokások

 

Ez a kategória két részre oszlik, eszerint megkülönböztetünk az évhez kötődő és az élethez kötődő szokásokat.

 

Az évhez kötődő szokások

 

Ezen a helyen csak néhány példát említhetünk, a teljesség igénye nélkül. Szilveszterkor az Őrségben korábban szokás volt a táncolók lábai alá díszített malacot kergetni. Ezen a napon egyébként nem volt szabad tyúkhúst enni, mivel ez „elkotorja” a szerencsét. Újév napján tilos volt a házból bármit “kiadni”, nehogy a szerencsét is kiadják a házból. Január első napjaiban a „három királyok” háziáldást kérnek minden házra és a missziók javára gyűjtenek. Február 2-án a ház asszonya megszenteltetett egy gyertyát, majd a ládájába rakta és zivatar ill. haláleset bekövetkeztekor meggyújtotta. Farsangkor nem szabadott semmit sem varni, mivel ezzel a tyúkokat is “bevarrták” volna, és az év fennmaradó részében nem adtak volna több tojást. Ma is meglévő szokás Alsóőrben a rózsahétfői tojásgyűjtés. Ekkor négy legény feldíszített kalappal, fokossal, borosüveggel és zeneszóval járja a házakat és tojásokat gyűjt egy kosárba. Virágvasárnap a férfiak és legények hosszú barkaágakkal mennek a misére, megszenteltetik és otthon felakasztják, vagy a temető sírjaira tűzik. Igen kedvelt a húsvéti tűz is, húsvét vigiliáján. A gyerekek körében kedveltek voltak a húsvéti tojásjátékok. Most újra terjed a tojásfestés divatja. Húsvétot követő közösségi események a májusfa felállítása, a búzaszentelés és az úrnapi körmenet. Június 29-e, Péter és Pál napja volt az aratás kezdésének időpontja. Ezen a napon a nők nem mostak és nem is sütöttek kenyeret. A népi hiedelem szerint a mosásnak villámcsapás, a kenyérsütésnek viszont duzzadt ujjak lettek volna a következményei. Októberben van a terményhálaadás ünnepe (az arató- és a szüreti hálaadás összevonásából). Alsóőrött a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódtak a községi „fogadalmi” misék, amelyeket korábban a „nemesi község”, most pedig jogutódja, a politikai község mondat évente tíz alkalommal. November 1-én a gyerekek “dícsértessék egy kalácsért” szavakkal járták a házakat. Alsóőrben a búcsú november 25-én, Szent Katalin napján van, Őriszigetben Fehérvasárnap, Pulyán Simon és Tádé napján. December 4-én, Szent Borbála ünnepén cseresznyefaágakat szokás vízbe rakni. Akinek az ága szentestéig nem virágzik ki, a következő évben beteg lesz vagy valamely kívánsága nem teljesül. December 6-át megelőző este láncos krampuszok járnak a Mikulással, december 13-át megelőzően pedig a lucázók, talpig fehérbe öltözve, fakanállal. Az utolsó években ezek a szokások sajnos kimúlófélben vannak. Az UMIZ-Magyar Média és Információs Központnak megfelelően azonban eddig minden évben életben sikerült őket tartani.

 

Az élethez kötődő szokások

 

Ezek a hagyományok főleg a születés, a házasság és a halál eseményei körül alakultak ki. Az „áldott állapot” idejére vonatkozó szokások az anya és a csecsemő védelmét voltak hivatottak szolgálni. (Pl. ha egy terhes nő éhes volt valamire, azt haladéktalanul meg kelett kapnia. A terhesség alatt a leendő anya nem láthatott undorító és rossz dolgot stb.) A gyerek megkeresztelésével már az egyház oltalma alatt állt - nem volt szükség tehát további védőintézkedésekre. A házasságkötést az eljegyzés, az ún. “kézfogó” előzte meg. Miután a leendő házassági tanuk megegyeztek a hozományról és annak elhalálozás esetén történő sorsáról, az eljegyzettek szimbolikusan kezet fogtak. Egyfajta házassági szerződés is ismert volt már, “móringlevél” elnevezéssel. Az eljegyzéskor a menyasszony átadta a vőlegénynek a jegykendőt is. Házasságkötéskor minden meghívott vendég egy tyúkot (sose kakast!) és néhány tojást, netán még lisztet is vitt a menyasszony házába. A menyasszonynak a vőlegény számára történő kiadását a lehető legkörmönfontabb módon elodázták. Pl. a társaságot nem engedték be a házba, igazolniuk kellett magukat, leánynézőbe küldték őket, hamis menyasszonyt mutattak nekik stb. Ez még ma is előfordul. Halálesettel kapcsolatban is kialakult számos szokás. Pl. megfordítottak minden tükröt a házban és kinyitottak minden ablakot, hogy a halott szelleme ki tudjon szállni. Ha a ház ura halt meg, akkor kivitele előtt megfordítottak minden istállói állatot, hogy utódjának sok szerencséje legyen velük stb. A ma is szokásos halotti tor, a temetés utáni ünnepélyes étkezés, ahol közösen imádkoznak a halottért, s a rokonok, ismerősök elbeszélgetnek egymással, már régóta vendéglőben történik. Újabb alsóőri szokás a nők virrasztási éneklése a temetés előtti estén.

 

Népdal

 

Az Őrség gazdag népdalhagyományokkal rendelkezik. Az előbb említett népszokások szinte minden egyes eleméhez kötődik népi vagy egyházi jellegű dal. Az 19. sz. óta létező alsóőri dalárdát jelenleg Szabó Tamás, a női énekkart Keresztfalvi Péter plébános, az őriszigeti énekkart Mezmer Ottó, a felsőőri Református Egyházközség Gyülekezeti Kórusát Gúthy László vezeti.

 

Néptánc

 

Az őrségi néptánccsoportok - az alsóőri néptánccsoport, az őriszigeti néptáncegyüttes, a (jelenleg szünetelő) felsőpulyai leánytánccsoport és a felsőőri református néptánccsoport nem csak helyi rendezvényeken lépnek fel, hanem Magyarországon (és egyéb országokban) is már sok helyen jártak. A helyi népviselet hiánya miatt - a felsőőri néptánccsoport helybeli viseletét leszámítva - “magyaros” öltözékben lépnek fel.

 

Népi színjátszás

 

A (dalos) színjátszás Felsőőrött, Alsóőrött és Felsőulyán igen közkedvelt. Leginkább népszínműveket adnak elő, ezekben népdalokat és magyar nótákat is énekelnek a szereplők, a végén szívesen dalol együtt a közönség is. Külön hagyománya van a karácsonyi játékoknak is. Ennek a hagyománynak a felelevenítése – éppúgy, mint sok minden egyéb – főleg Dr. Galambos Iréneusz, alsóőri bencés plébános érdeme. A karácsonyi játékok éltetésében felsőőrben jelentős szerepet vállalt a múltban a Gaál, Haris és Rácz család, valamint a jelenben a Csoknyai család.

 

Az Alsóöri Magyar Színjátszóegyesület a nyolcvanas évek elejétöl igen széleskörü résztvétellel közkedvelt népi szindarabokat ad elö.. Ezzel az őrségi regionális kultúrális hagyományokat és főleg az anyanyelvet őrzik. A felnőttek színjátszótársulata melett működik egy gyermekcsoport is. Elnökük Szabó Nándor.

 

(Kelemen László: A burgenlandi magyarok) KÖSZÖNET A KÖZLÉS LEHETŐSÉGÉÉRT!